Az olvasás egy nagyon összetett folyamat, a legfontosabb tanulási eszköz. Elengedhetetlen a teljes élethez. Ha kinyitunk egy könyvet, betűket, szavakat, mondatokat látunk. Érezzük, hogy a szavak jelentése által információk tömege fog ránk zúdulni. Sokan azonnal belevetik magukat, és olvasni kezdenek. Azonban sokan vannak, akiket megijesztenek a betűk, ők azok, akik félreteszik a könyvet, és úgy gondolják: „Ó, majd egyszer előveszem és elolvasom.” Csakhogy az az egyszer sosem jön el, ha nem küzdik le, ami valamikor nehézzé tette számunkra az olvasást. Küzdelem nélkül pedig nincs győzelem.

Ha megtaláljuk az okot, ami miatt az olvasás nem szeretem tevékenységgé változott, szinte már rendbe is jövünk. Újra fogunk tudni olvasni, és szeretettel fogjuk művelni. Mert az olvasással művelődünk, többek és többek leszünk. Az olvasás a rohanó mindennapokban értékké emeli azt az időt, amit rá fordítunk, és amit olvasunk, az értékesebbé tesz bennünket is.

„Miközben olvasunk, idegrendszeri és mélylélektani folyamatok zajlanak bennünk, amelyek hatással vannak a hétköznapjainkra, a problémakezelésünkre, a félelmeinkre, a boldogságunkra, a munkánkra, a karrierünkre, a szerelmünkre, a barátságokra – tulajdonképpen a teljes működésünkre.” (Vass, 2023, p. 7.)

Eleinte külső okok motiválnak bennünket az olvasásra. Olvasunk, mert unszol anya, apa, a tanító. Majd azért olvasunk, hogy ne maradjunk szégyenben másokhoz mérten. Aztán eljutunk arra a szintre, amikor azonosulni fogunk azokkal a személyekkel, akik értéknek tekintik az olvasást, és lassan a mi számunkra is elkezd értékké válni. Végül elérkezik a pillanat, amikor belső szabályozásból, belső motivációból ütünk fel egy könyvet és merülünk el a tartalmában.

Az olvasásban az a jó, hogy gyakorlással fejleszthető. Ne féljünk a betűktől, a mondatok sokaságától! Lépésről lépésre haladjunk előre az olvasmányunkban! Csak magunkra figyeljünk! Elégedjünk meg a saját olvasási tempónkkal!

Nem számít semmi más, csak mi és a betűk, a szavak, és a mondatok...

Jó olvasást kívánok mindenkinek!